2018-01-16
Antibiotikum. Van, aki fél tőle, és ha felírják a gyermekének, akár inkább felülbírálja az orvos döntését – vagy már a tünetek enyhülésekor félbehagyja az antibiotikum-kúrát, hogy ne „terhelje tovább” a gyermek szervezetét. Előfordul viszont olyan eset is, amikor a szülő egy (egyébként sokszor ijesztő, magas lázzal, rossz közérzettel párosuló) nátha esetén is – biztos, ami biztos – antibiotikumot kér az orvostól gyermekének. Ezzel sajnos figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a nátha vírusos megbetegedés, az antibiotikum viszont csak bakteriális fertőzések esetén hatásos, a vírus ellen nem hat, sőt akár árthat is.
Kinek van igaza? Valójában egyiküknek sem. Van pár fontos dolog, amit érdemes tudni az antibiotikumról – és pár jótanács, amit érdemes megfogadni, ha az orvos antibiotikum-kúrát rendel el.
Nem félni, hanem félteni kell
Az antibiotikum egy komoly gyógyszer, ezért csak orvosi rendelvényre kapható. A feladata, hogy egy bakteriális fertőzés esetén a szervezetben lévő kórokozó baktériumokat elpusztítsa, illetve meggátolja, hogy azok tovább szaporodjanak. A legtöbb hagyományos antibiotikum azonban nem válogat jó és rossz baktériumok között, és a szervezetünkben természetesen jelenlévő, a bélflóránkat és vele az immunrendszerünk nagy részét alkotó, jó baktériumokat éppúgy elpusztítja, mint a kórokozókat. Ezzel felborítja a bélflóra egyensúlyát, és például hasmenéses, hányingeres, haspuffadásos tüneteket okozhat.
Mégsem félni, hanem félteni kell. Az antibiotikum ugyanis egy valódi kincs: felfedezése előtt emberek milliói haltak meg olyan betegségekben, amelyeket ma – antibiotikummal – már sikeresen kezelünk. A sikeres kezelés kulcsa pedig a szakértelem: az orvos tudja, hogy melyik betegségre kell és milyen antibiotikum, illetve mennyi ideig kell szedni ahhoz, hogy a kórokozóktól megszabaduljunk. Ha nem követjük az orvos utasításait, akár az antibiotikum-rezisztencia terjedéséhez is hozzájárulhatunk. Vagyis segíthetjük a kórokozókat abban, hogy megváltozzanak, és ellenállóvá váljanak az adott antibiotikummal szemben. A köznyelven szuperbaktériumként ismert baktériumok aztán olyan fertőzéseket okozhatnak, amelyeket a ma ismert antibiotikumokkal már nem tudunk majd kezelni. Így egy egyszerű megbetegedés akár halálossá is válhat.
A veszély nem az antibiotikum, hanem az ellenállás az antibiotikumnak
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) honlapján olvasható egy megdöbbentő, de annál valószerűbb jóslat, amelyet novemberben a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének (HGYE) konferenciáján, Budapesten a WHO programmenedzsere, Dr. Danilo Lo Fo Wong meg is erősített: ha nem teszünk a megfékezéséért, akkor az antibiotikum-rezisztencia – amely már jelenleg is évi 700 000 halálos áldozatot követel világszerte – 2050-re vezető halálozási okká válhat, évi akár 10 millió áldozattal, még a rákos megbetegedéseket is megelőzve!
Ez az adat fel kell, hogy ébressze valamennyiünk felelősségérzetét. Meg kell tanulnunk, hogyan szedjük az antibiotikumot, és mit tehetünk a mellékhatások kivédésére; illetve meg kell szabadulnunk a rossz berögződéseinktől.
A HGYE elsőként áll az ügy élére. Mivel az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának legfőbb oka a helytelen és túlzott antibiotikum-használat, első lépésként a HGYE a Házi Gyermekorvosi Szekció vezetésével egy országos, nemzetközi összehasonlításban is nagy esetszámú (mintegy 100 házi gyermekorvos és 1000 beteg bevonásával végzett) kutatást indított, amely során az antibiotikum-kúra mellékhatásait, illetve a mellékhatások megelőzését vizsgálta. A kutatás egyik legérdekesebb, egyben legaggasztóbb eredménye, hogy a gyermekek körülbelül egynegyede az antibiotikum-kúra során semmilyen, a mellékhatások kockázatát csökkentő szert (probiotikumot vagy élőflórát tartalmazó készítményt) nem kap. Márpedig ez, illetve az ennek következményeként megjelenő mellékhatások ronthatják az antibiotikum-szedési fegyelmet. Vagyis akár az is előfordulhat, hogy az antibiotikum mellékhatásaként fellépő esetleges hasmenés miatt a szülő – az orvos tudta és jóváhagyása nélkül – megszakítja az antibiotikum-kúrát.
Megfelelő antibiotikum mellé megfelelő probiotikumot
Volt egy másik tanulságos vetülete is a kutatásnak. A házi gyermekorvostól antibiotikumot kapó betegeket két csoportra osztották: az egyik csoport Lactobacillus reuteri Protectis tartalmú készítményt kapott a gyógyszer mellé, a másik csoport betegei más, probiotikus készítmények körül választottak. Az antibiotikum-kúra elejétől a végéig, sőt azt követően még öt napig a szülők egy úgynevezett tüneti naplóban rögzítették a mellékhatások előfordulását. Végeredményként a Lactobacillus reuteri Protectist szedő csoportban az összes vizsgált mellékhatás – hasfájás, hasmenés, hányinger, étvágytalanság, haspuffadás – közel egyharmaddal kevesebbszer fordult elő, mint a másik csoportban.
Ez a tény is megerősítette: antibiotikum-kúra esetén a szülők megfelelő probiotikum vagy élőflórát tartalmazó készítmény választásával hatékonyan csökkenthetik a mellékhatások kockázatát. A „megfelelő” pedig azt jelenti, hogy nem mindegy, melyik antibiotikum mellé melyik élőflórás készítményt választjuk. Előfordulhat ugyanis, hogy az adott készítményben található baktériumtörzs nem áll ellen az antibiotikum hatásának – vagyis az élőflórás készítménnyel bevitt jótékony baktériumokat az antibiotikum ugyanúgy megöli, mint a kórokozókat. Így a hatás olyan lesz, mintha a beteg semmit sem szedett volna be. Nyilván egy szülőtől sem elvárható, hogy tisztában legyen a patikában kapható valamennyi készítmény probiotikus baktériumainak ellenállóképességével, ezért a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete azt tanácsolja: a probiotikumválasztást bízzák ugyanúgy az orvosra, mint az antibiotikum-választást.
Amit a szülő tehet…
Jogosan merül fel a kérdés: mit tegyen tehát a szülő, ha a gyermekének antibiotikumot írnak fel? Hogyan csökkentse a mellékhatások kockázatát? Hogyan segítse az antibiotikum-rezisztencia elleni harcot? És mi az, amit ne tegyen?
A lakosság szélesebb körű tájékoztatására a HGYE létrehozott egy honlapot: www.antibiotikum-kura.hu címen, ahol minden fontos tudnivalót, sőt, a helyes antibiotikum-kúra 3 fontos szabályát is megfogalmazta. Ebből idézünk most végső tanulságként, szülőkre szabva.
A helyes antibiotikum-kúra 3 okos szabálya:
1) Bízza az orvosra a döntést, hogy szükség van-e antibiotikumos kezelésre!
- Ne kérjen antibiotikumot feleslegesen – például vírusos fertőzés kezelésére!
- Ha viszont az orvos antibiotikumot ír fel, adja be gyermekének az előírásoknak megfelelően!
- Orvosi felügyelet nélkül ne adjon antibiotikumot a gyermekének!
2) Bízza az orvosra a döntést, milyen antibiotikumra és mennyi ideig van szüksége a kis betegnek!
- Ne használjon korábbi betegségből megmaradt antibiotikumot!
- Ne fogadjon el másnak felírt antibiotikumot, és Ön se ossza meg a gyermekének felírt antibiotikumot másokkal!
- Ne hagyja abba a kúrát előbb, és ne is adja tovább az antibiotikumot, mint ahogy az orvos felírta gyermekének!
3) Bízza az orvosra a döntést, hogy milyen probiotikumot választ az adott antibiotikum mellékhatásainak kivédésére!
- A helyesen megválasztott probiotikum segíthet az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben is!
- Csak az orvos tudja, melyik probiotikum melyik antibiotikum mellett hatásos!
- A szakértelem nélkül választott probiotikum olyan lehet, mintha gyermeke semmit nem szedett volna be!
Források:
Dr. Kovács Ákos a Házi Gyermekorvosi Szekció elnöke cikke Beszámoló a HGYE XXIII. őszi konferenciájának Pro Junior szekciójáról címmel a HGYE Hírvivő XXII. évfolyam 3. számában, megjelent: 2017-ben